A koronglövészetről

Egy kis történelem:

A történetírók 1758-ra datálják a galamblövősport (a mai koronglövészet őse) születését. Abban az évben szabadalmaztatta egy Henry Ramminger nevű londoni fegyverkovács a sörétkészítés technológiáját, aztán az amerikai Ligowsky feltalálta az agyagkorongot, amely megmentette sok gyors röptű galamb életét.

A koronglövészet az 1800-as évek végén alakult ki. Mivel igen hasonlít a vadászathoz, rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert.
A koronglövészet nem volt különösebben eszközigényes. Kellett hozzá a puska, valamennyi sörétes patron, egy hurokban végződő bot, amellyel a családtagok vagy barátok egymásnak hajigálhatták fel a korongokat. A lövészeteket kertben, mezőn, tóparton tartották.
Később megjelentek az egyszerű, kézzel vagy lábbal indítható koronghajító gépek.
1867-ben egy Preuss nevezetű német úriember találta fel a korongdobó gépet, persze ez még csak kézi indítású, egyszerű kivitelezésű, általában egy korong kidobására alkalmas gép volt.
Ma már csak nagyon kevés helyen használnak kézi gépet, a kisebb pályák is igyekeznek automataindítású korongdobó gépeket beszerezni. Az utóbbi években a nagytáras gyors (speed) gépek terjedtek el, az olimpiákon is ezeket használják.

A háború előtt az úriemberek sportja volt. Vadhiányos időszakban is kellett gyakorolni, erre találták ki először az élő galamb, valamint üveggömb lövészetet, utóbbiakat idővel színes füsttel, tollakkal töltöttek meg, fokozva ezzel a látványt.
Az 1900-as évek elején már az ország több területén rendeztek gömblövő illetve galamblövő versenyeket.
Miután az állatvédők kezdtek tiltakozni az élő galambok lelövése ellen, a különböző egyesületek lassan lemondtak a galamblövészetről és helyette gömblövészetet, majd a későbbiekben koronglövő versenyeket tartottak.
A koronglövészetet gróf Széchenyi István honosította meg Magyarországon.
A korongok kezdeti összetétele, formája és mérete az évek során sokat változott. A ma használatos korong 12 cm átmérőjű, agyag és kátrány keveréke. Színe különböző, általában egy-egy pálya hátteréből legjobban kitűnő színt dobnak a gépekből. Ma már sok ága van a koronglövészetnek. Az olimpiai számokban egyforma, a korongvadászatban azonban változatos formájú, méretű, különféle állatok mozgását imitáló korongokat használnak.

Ahogy a sportág népszerűsödött, egyre több magyar versenyző került a világ élvonalába.
Az 1924-es Párizsi Olimpián Dr. Halasy Gyula megnyerte a sportág első magyar olimpiai bajnoki címét. Ezenkívül világbajnokságokon négy aranyérmet, Európa- bajnokságokon két aranyérmet nyert. Egy nehéz Beer Bock puskával, hallatlan precizitással lőtte le korongjait.
A sportág más kiemelkedő alakjai a háború előtt: Dr. Lumniczer Sándor, aki a sikeres magyar csapat mindenkori kapitánya volt. Három világbajnokságot és két Európa- bajnokságot nyert, valamint tizenháromszor volt tagja a vb-n és Eb-n szereplő győztes magyar csapatnak.
A Dóra-fiúk közül Sándor volt a híresebb, aki a világ egyik leghíresebb élőgalamb lövője volt. Úri módon élt a megnyert versenyek tiszteletdíjaiból. Pali sokszoros Európa- és világbajnok csapattag volt.

A húszas és harmincas évek elképesztő mennyiségű sikeres magyar sörétlövő versenyzőt produkált, akik a háborúig biztosították a magyar csapat érmeit Európa- és világbajnokságokon.
Hogy csak néhányat említsek, Strassburger István, Dr. Montagh András, gróf Szapáry László, Papp Kálmán, Dr. Gáspárdy Elemér.
A magyarokkal minden nemzetközi versenyen számolni kellett.
Csak érdekességként említem meg, hogy az 1934. évi világbajnokságot Magyarországon rendezték, ahol az összes versenyszámot magyarok nyerték.

 halassy A háború után a nemesi származású versenyzők nagy része külföldre távozott. Az akkor még működő polgári agyaggalamblövő klubokat betiltották, a lövőket a fegyveres testületek lövészklubjaiba kényszerítették (Honvéd, Dózsa, MHSZ).
A II. világháború után Dr. Halasy Gyula, Dr. Lumniczer Sándor és Dr Váradi István páratlan lelkesedéssel és kitartással fogott hozzá a koronglövő sportág újjáépítéséhez.
Az első bemutató versenyeket 1949-ben rendezték.
Erre az időszakra tehető a koronglövészet újbóli felvirágzása. Világversenyeken Dr. Lumniczer Sándor és Dóra Sándor mellett a következő versenyzők szereztek érmeket: Kulin – Nagy Károly, Hardy – Dreher Béla, Szomjas Ede, Váry József.
A háború előtti legkorszerűbb lőtér a Margitszigeten üzemelt, ott, ahol ma a Japán-kert található. A húszas évek elején épült és még lóvasúttal lehetett megközelíteni.
Többek között volt egy rögtönzött lőtér a Budapesti Lóverseny Pályán is, ami még kézi indítású Preuss gépekkel volt felszerelve.
1938-ban kezdték el építeni az Árpád-hidat, de a háború miatt csak 1952-ben fejezték be.
A Margitsziget északi csúcsát háborús törmelékekből építették. A szigetcsúcsra került át 1952 nyarán a szigeti agyaggalamb lőtér.Ez az ország első öt lőállásos, tizenöt gépes, elektromos indítású koronglövő pályája. A hatvanas években avatták fel a balatonfűzfői hasonló felszereltségű következő lőteret.Az ezt követő negyven évben nem épült trapp lőtér.
Miután túl költséges tizenöt gépes lőteret építeni, ezért a hatvanas években sok vadásztársaság és a fegyveres testületek klubjai a két gépes skeet pályákat építették. Ebben az időszakban népszerűsödött hazánkban a koronglövészetnek ezen ágazata.korong2
A trapp és skeet olimpiai versenyszám volt, így inkább a fegyveres testületek sportegyesületeinek igazolt versenyzői űzték.
A vadásztársaságok tagjai a területükön erdőszélen, tópartokon épült skeet pályákon versenyeztek egymás között, tartottak majálisokat, vagy csak egy kézi géppel kidobott korongra gyakoroltak a vadászati szezon előtt. Később vált népszerűvé a külföldön már oly elterjedt korongvadászat. A koronglövészetnek ez az ága hasonlít leginkább a vadászatra.
Azok számára találták ki, akik az igazi vadászati élményt keresik. Ezért van, hogy ezeken a versenyeken a korongdobó gépeket az erdőben, bokrokban helyezik el.
Nem ritka, hogy vízpartra vagy egy terebélyes fa tetejére szerelik fel a gépet. Van nyúl, fácán vagy a vadkacsa mozgását utánzó, többféle méretű és röptéjű korong. Ezekre a korongokra a világ minden táján gyakran lőnek kezdő vadászok, hiszen a lőkészséget leginkább a koronglövészettel lehet fejleszteni. Nem beszélve arról, hogy egy-egy hétvégi versenyre az egész család együtt mehet és mivel látványos, általában erdős, szép környezetben rendezik a vadász versenyeket, minden családtag jól érezheti magát.korong1
Hazánkban számos lőtér épült és épül ma is folyamatosan. Ami régen kizárólag az úriemberek sportja volt, ma elérhető minden vadász számára.
Nincs szükség arra, hogy drága fegyvereket vásároljanak, a koronglövészet gyakorlására alkalmas a vadászatra használt puska, függetlenül attól, hogy 12-es, 16-os vagy 20-as kaliber. A ma működő lőtereken szakemberek segítik a gyakorolni vágyó vadászokat és készségesen látják el tanácsaikkal őket.

A koronglövészetről a Wikipédián itt olvashat!